A diófa Ázsiában és a Balkán-félszigeteken volt őshonos, de mára már mindenhol találkozhatunk vele. A Kárpát -medencében két fajtát különböztetünk meg, az egyik a közönéges ehető dió és a fekete dió.
A diófalevél gyógyhatásai
A diófalevél a cserzőanyagok, juglonszármazékok és a fenolos anyagok összetevőit tartalmazza. A juglonszármazékok felelősek az aljnövényzet kipuztulására a diófák alatt, ugyanis ezek mérgző hatással vannak a lágyszárú növényekre.
A cserzőanyagokat pedig a népi gyógyászatban haználják a mai napig. Ezeknek az anyagoknak féreg és kórokozóellenes hatásuk van és helyi gyulladáscsökkentőként is alkalmazzák.
A diófalevél teáját bélférgesség, bőrgyulladás, fertőzésekkor is előszeretettel alkalmazzák.
Mikor alkalmazzák még a diófalevelet?
A diófalevél hatóanyagai nem csak a diófa alatt termő gyógynövénykre, hanem rovarokra, férgekre, vírusokra, gombákra, baltériumokra is károsan hatnak, az emberre ártalmas mellékhatások nélkül.
A diófalevél cukorbetegség ellen
Iránban a diófalevél a cukobetegség elleni traicionális gyógyszer és hazánkban is haználták a népi gyógyászatban. Kutatások és kisérletek is bizonyítják, hogy a diófalevél kivonata rendelkezik vécukorszint-csökkentő hatással, ami sajnos még nem hivatalos adat.
Borogatásra is ajánlott
A teája nem csak belsőleg alkalmazható, a bőr és a nyálkahártya fertőzéseiben segít. Borogatásként és forró fürdőként is javasolják gyulladásos megbetegedésekre.
Hajhullás ellen
A diófalevél teája hatékony a hajhullás ellen is.
Ezek a cikkek is érdekelhetnek: